BESZÁMOLÓK:
Varsó – Riga - Tallinn- Helsinki-Szentpétervár- Vilnius Körutazás mini busszal
2011. júl. 19-30.(12 nap)


Reggel 6 órakor találkozás a West End előtt, indulás Varsó felé. Közben Szlovákiában rövid pihenő után az esti órákban érkeztünk Varsóba.
Reggeli után a varsói sétán megtekintettünk a második világháborús pusztítások után tűzmadárként emelkedett fel. Történelmi belváros példa nélkül újult meg. Zsigmond torony, Rynek barbakán. A város zsidó emlékeinek a felkeresése. 1940-ben a nácik kihirdették, hogy zsidó negyedet hoznak létre. Százezer nem zsidó lakos kitelepítése után fallal vették körül a városrészt, és létrehozták a nagy illetve a kis gettót. Itt félmillió embert zsúfoltak össze, rettenetes körülmények között. Mivel nem volt elegendő étel, sem más árú, virágzott a csempészet és a feketekereskedelem. Mindezek ellenére az élet még a gettó falai között sem szűnt meg teljesen; az emberek ingyen konyhákat, iskolákat üzemeltettek; újságokat adtak ki és koncerteket is rendeztek. Miután már 300.000 embert elszállítottak a koncentrációs táborokba, 1943-ban kitört a gettó-felkelés. A nácik utcáról utcára járták a gettót, és leszámoltak a felkelés résztvevőivel és mindenki mással is, aki életben maradt. 1944-re a gettóból semmi sem maradt, leszámítva három millió köbméter törmeléket. Az egyetlen éppen maradt épület egy templom, amelyet a nácik raktárnak használtak.
Másnap indultunk tovább észak felé, átlépve a lengyel határt a Kaunas városon keresztül a Lettország felé. Esti órákban érkezés Rigába, Lettország fővárosába. Az országban 2,4 millió lakósa él, ebből 52%-a lett. Az oroszok 30%-kal alkotják a legnagyobb kisebbséget. A lakosság nagy része protestáns.

Következő napon városnézés a helyi idegenvezetővel. Rigában minden nagyon közel van egymáshoz az óváros és a zöld parkokkal, új közterületekkel övezett újváros található a nagykörúttal. Riga az Art Neuveau fővárosa. Akármerre nézünk a történelmi épületeket: katedrális, a Szent Péter templomot, céhek teréta volt Hanza városok egy-egy jelképét látjuk. Esti órákban még mindig világos van (fehér éjszaka).
Déli órákban tovább indulás a lett/észt határ, átlépve esti órákban érkeztünk Tallinba. A szállásunk elfoglalása után még világos időben sétát tettünk a belvárosban. A legészakibb balti állam, Észtország területe a németeken kívül először dánok, majd a svédek, majd 200 éven át a cári Oroszország befolyása alatt állt. 22 éven át független, majd szovjet, később német, majd újra szovjet megszállás alá került. 2004. május 1-én lettek népszavazással az EU tagja.
Reggeli után a helyi idegenvezetővel Tallin városban kanyargó macskaköves utcácskák, piros tetők, őrtornyok, az óváros falai felidézve a középkori házak sokasága. Észak Európa legrégibb városa. Híres a Tallin gótikus városháza és élettel teli városházi tere az óváros kávézói, boltjainak nyüzsgése. Megemlíteném Észtország legnagyobb ortodox templomát, Alexander Nyevszkij székesegyház, melyben szebbnél szebb ikon festményt található.  Tallinban van még egy különlegesség, mégpedig a Dalszínpad. Ennek az az érdekessége, hogy egy gigantikus kagylóhéjra emlékeztet. Az előtte elhelyezkedő dalmenő 300 ezer férőhelyes. Ennek története, hogy a szovjet éra alatt az észtek dalban fejezték ki tiltakozásukat a rendszer ellen. Ez volt az úgynevezett: „éneklő forradalom”.
Délutáni órákban továbbindulás, átkelés hajóval a Finn-öbölben, Helsinkibe. Reggeli után városnézés a finn fővárosban. Nagytemplom, Egyetemi könyvtár, Országház, Sziklatemplom, Uszpenszkij Székesegyház, Sibelius emlékmű. Szabad program alatt a kikötői sátorok sokasága, mindenféle vegyes áruk, gyümölcsök. Helsinkit I. Gusztáv svéd király alapította a Vantaa folyó torkolatánál, a rivális Hanza várost, Tallint ellensúlyozandó. 1550.-ben adta parancsba Rauma, Ulvilla, Porvoo és Tammisaari polgárai számára, költözzenek az új városba. Ezt a napot tekintjük a város alapítási dátumának.
Autóbuszos városnézésen vettünk részt, majd gyalog bejártuk a belváros jelentős részét.  Lutheránus Nagytemplomhoz érve, kiszálltunk a buszból. A fehér  katedrális eredetileg I Miklós cár tiszteletére épült, ezért 1907-ig, Finnország függetlenségéig, Szent Miklós templomnak hívták. A hatalmas tér másik oldalán, a templom oldalán található a Tanácsháza, és szemben a tér legrégebben épült háza, mely 1757-ben épült. A tér másik a könyvtár található, mely tatarozás miatt nem volt látogatható. A tér közepén áll I. Miklós cár szobra. Tovább buszozva megálltunk a tengerparton, és a sok-sok évvel ezelőtt a tenger által kilökött hatalmas kövek tarkítják a partot. Egy másik nagy érdekessége Helsinkinek egyik modern építészet egyik látványossága a Tempeliaukio-templom a Suomalainen testvérek remekműve. Eredetileg a sziklás talajba parkolót terveztek, de a munkálatok közben gránitfalakkal találták szemben magukat. Így megváltozott a terv, és kihasználva a természet ajándékát, megszületett a Sziklatemplom. A templom orgonája a szikla egyik oldalfalához van állítva, az oltár egy kisebb asztalból áll, rajta kereszttel. Ezt látni kell, hiszen leírni képtelenség azt a gyönyörűséges építményt. Utunk tovább a kikötőben lévő piac felé vezetett, ahol éppen rali verseny volt. Nem messze a kikötőtől, a sziklatömbön emelkedett ki a vörös Uszpenszkij görög-keleti székesegyház, melynek aranyozott hagymakupolái még hangsúlyosabbá tette a templomot, ahova sajnos nem lehetett bemenni. Hallássérült sportolok szempontjából nagy élmény volt megnézni a Stadiont, melyhez szép és kellemes élmény fűződik az olimpiával kapcsolatosan, hiszen szép eredményeket értek el itt, a magyar sport történetében is, hiszen a helsinki olimpián nyertük a legtöbb aranyérmet (16 db).
Délután tovább indulás Finnország Lappföldön keresztül Szentpétervárra. A finn/orosz határ átlépve egy kicsit sokáig tartott. Ugyanis Oroszországban érvényes vízummal léphetnek át. Több mint 2 órás várakozás után végre átléphettünk orosz földre. Esti órákban érkeztünk Szentpétervárra, szállásunk a belvároson kívül esik. Lakótelepi lakások között egyetemi kollégiumba szállásoltunk. Esti sétát tettünk a lakótelepi lakások között, még mindig világos és sütött is a nap. A gyerekek ezt kihasználva még játszottak a játszótéren.
Másnap Szentpétervári városnézés. Az orosz cárok pompázatos városának felfedezése során megtekintettünk Péter Pál erődöt, ahol a cári család sírok láthatók, az elegáns Nyevszkij sugárutat, a Szt. Izsák Székesegyházat, I. Péter cár bronz lovas szobrát és az Auróra cirkálót. Délután ellátogattunk a Téli Palota magvát képező az Ermitázsba. Az időjárás olyan meleg volt kb. 30-33 fok, végig izzadva tekintettünk meg szobáról-szobára. A múzeum a világ egyik leghíresebb képzőművészeti gyűjteményével büszkélkedhet: Michalengo, El Greco, Leonardo, de Vinci, Rebrandt, Van Gogh, stb. műveiben és az épület lenyűgöz szépségében gyönyörködhettünk.
Reggeli után kirándulás Petrovorecbe, amely csupán 30 km-re van a várostól. Az ,,orosz Varsailles” I. Péter cár nevét viseli és a cári nyaralóból alakult ki. Híres a több szintből álló park együttese, amely szökőkútak, vízesések, szobrok és pavilonok díszítették. Éppen akkor érkeztünk oda, amikor zenével megnyitották a szökőkútat, csodálatos látvány tárult elénk. Szabad időben sétáltunk a hatalmas parkban, megtekintettünk a ,,humoros szökőkutat”. Egy pár leült a padon szerelmeskedni, abban a pillanatban zuhanyként zúdult rá a víz. A virágos kertek között is megbúvik, ha megszagolja a virágot, abban a pillanatban fröcsköl rá a víz. Délután visszaérkezés Szentpétervárra, rövid szabadidő után egy órás hajókirándulás a Néva folyón. Alacsony híd alatt hajózva végig láthattunk az orosz barokk stílusban épült palotáit.
Reggeli után tovább indulás Litvánia felé. Itt az orosz/liván határnál is hosszú várakozás után léphettünk át Litvániába. Esti órákban érkeztünk Vilniusba. A Vilnius fővárosa egy barokk stílusú gyöngyszem. Építészetileg rendkívül változatos, lépten nyomon templomok bukkan fel, a vár középkori udvarok, szűk kacskaringós utcákkal, gazdag történelméből kifolyólag mind gótikus, mind reneszánsz, mind klasszikus építészeti elemei jelen vannak, Leghíresebb látnivalói: Gedeminas vár, Szent Anna templom, az Egyetem, a Péter Pál erőd, és a Stanislav katedrális.
Délben tovább indulás Varsó felé. Másnap irány Budapest.
Összesen 4500 km-t buszoztunk, a legnagyobb kánikulában tettünk meg, de csodálatos és gazdag élménnyel tértunk haza otthonunkba.
Külön köszönettel tartozunk Henger Krisztina jeltolmácsnak, aki végig maximálisan tolmácsolta a hallottakat, ami nem volt könnyű hiszen végig több, mint 30 fok meleg volt. Az egész út maximálisan profi módon meg volt szervezve. Minden városban külön-külön helyi idegenvezetőnk volt, sőt 3 országban magyar nyelven hangzottak el a tudnivalók. Fáradtan, de gazdag élményekkel tértünk haza.


Szigeti Györgyné
Csoport vezető

        Beszámolók        Képek       Videók          
Korn Andorné 100 éves és az élete:

Egyesületünk legidősebb tagja, Korn Andorné szül. Brauer Hedvig 2011.február 6.-án ünnepelte barátokkal és családtagokkal körülvéve a 100. születésnapját.
Mivel a Magyar Zsidó Hallássérült Egyesület a Páva utcai zsinagógával tartja fenn évek óta a kapcsolatot, ezért a hitközség elnöke, Dr. Gádor György és a zsinagóga rabbija, Tótha Péter Joel is tiszteletüket tették az ünnepeltnél.
A mindig mosolygó, jó kedélyű és teljes szellemi frissességnek örvendő idős hölgy megilletődve és örömmel üdvözölte az őt köszöntő szeretteit és csodálkozásának adott hangot, miszerint egyáltalán nem érzi magát olyan idősnek, mint amit a naptár mutat, és ezzel a kijelentésével a megjelentek teljes mértékben egyet is értettek: valóban jó párat letagadhatna az eltelt 100 évből.
Tótha Péter rabbi a beszédében erről tett említést, amikor Sárához hasonlította Hedvig nénit, ti. a Misna szerint  Sára 100 évesen olyan fiatalnak nézett ki, mint más 20 évesen, és olyan ártatlan volt, mint más 7 évesen.
Mikor az életéről kérdeztük Korn nénit, elmesélte, milyen sok örömöt és bánatot tudhat maga mögött.
 
A szülei mindketten siketek voltak. Az édesapjának, Breuer  Árminnak saját nyomdája volt több alkalmazottal, de a Tanácsköztársaság alatt elvették tőle és kénytelen volt ezután más nyomdájában dolgozni. 86 éves koráig folyamatosan alkalmazták, mivel nagy tudású ember volt, és szükség volt a szakértelmére. Ő alapította meg a mai zsidó hallássérült egyesület elődjét, amelyet 1992-ben élesztettek újjá, amikor Korn Andorné is az alapító tagok között volt. A hitközség sokat egített az egyesület elindításában.
Édesanyja osztrák származású volt, akinek főrabbi volt az édesapja. 5 gyermeke született, és a  zsidó vallás szellemében nevelték Hedvig nénit a testvéreivel együtt. Megtartották az ünnepeket, böjtöket, és az édesapja oktatta őket a zsidó vallásra.
Hedvig néni halló iskolába járt, az elemi iskola és 4 polgári elvégzése után varrónőként dolgozott a Rothchild szalonban. Mikor a németek megszállás után bezáratták a Rothchild ruhaszalont, otthon vállalt varrásból élt. A gettóból Roul Wallenberg mentette ki, és az orosz sereg bevonulásáig védett házban lakott a szüleivel együtt. Egyik nővére és annak férje sajnos nem volt ilyen szerencsés, és deportáláskor életüket vesztették.
A bátyja egyik siket barátja, aki deportálás után hazatért, elvette feleségül, miután a feleségét és a gyermekeit elvesztette a Soában. Nagyváradra költöztek és ott éltek, amíg lánya, Ilona iskolás korú nem lett, és mivel a környéken nem volt megfelelő siket iskola, ezért visszajöttek Budapestre, ahol már megfelelő oktatást tudott a gyermekének biztosítani.
41 évig éltek együtt szeretetben a férjével, Korn Andorral, aki a deportálás alatt szerzett asztmában halt meg.
Lányuk, Ilona három lányunokával ajándékozta meg őket, akik Svédországban élnek.2 dédunokája van.
Mikor arról kérdeztük Korn nénit, hogy mit tanácsol, mit üzen a hittestvéreinek, mi az élete konzekvenciája, komoly derűvel ezt a választ adta:
Azt üzenem minden kedves zsidó hittestvéremnek, hogy ragaszkodjanak a zsidóságukhoz és ne hagyják el a zsidó hitet, mert ez volt, ami átsegített minden bajon és nehézségen és kísért ezen a hosszú életen keresztül.                                    

Izrelben jártunk…

Útibeszámoló…

2008.május 14-22-ig 22 fő Izraelbe utaztunk Izrael 60 éves Államalapításának az Évfordulójára vettünk részt.
Tagtársainkkal először léptünk Izrael földjére. Az alábbi Programokon vettünk részt:
1.nap: Tel - Aviv - Jeruzselem
Érkezés Tel -Aviv - ba a Ben Gurion repülőtérre, majd autóbusszal mentünk Jeruzsálembe,ahol az Olajfák hegyéről a város csodálatos panorámája tárult elénk. A Park Plaza Hotelben szállásoltak el bennünket.
2. nap: Jeruzsálem - Óváros - Újváros
Szent városba látogattunk. A két híres mecset (az El-Aksza és a Szikla mecset megtekintésével kezdtük meg a kirándulásunkat. Gyalogos óvárosi sétánk a Via Dolorosán, Jézus keresztre feszítésének 14 állomásán keresztül a Szentsír Bazilikához vezetett. Az Óváros keresztény negyedét átszelve, a Yaffo kapu érintésével a Sion hegyére érkeztünk, ahol Dávid király sírját, az Utolsó vacsora termét, és a Mária Elszenderülése templomát tekintettük meg.
Ezután a Zsidó negyed nevezetességeivel ismerkedtünk meg, végül a Siratófalhoz, a zsidóság legszentebb imahelyéhez látogattunk el.
Délután tiszteletünket tettük a Holokauszt áldozatainak emlékhelyén, a Yad Vashemben
3. nap: Földközi tenger partjain Galileába
Izrael legszebb fekvésű városába, Haifába érkeztünk. A látványos Panoráma-sétányról szemlélhettük meg a város nevezetességeit: a kikötőt, a haifai öblöt, és a város attrakcióját jelentő Bahai kerteket.
A Carmel hegy gerincét követve a Carmel nemzeti park területére érkeztünk, melynek fő nevezetessége Illés próféta csodálatos áldozatbemutatásának színhelye.
A Carmel hegyről a Földközi tenger partjára ereszkedtünk és Caesarea - Martinima romvárosába látogattunk.
A Nagy Heródes által alapított kikötőváros, később a római provincia fővárosa, Izrael metropoliszába, a másfél millió lakosú Tel-Aviv-ba látogattunk. Tel-Aviv déli határában a "tengerpart gyöngyszemének" nevezett yaffai óváros művész negyedét gyalogosan jártuk be.
Nazarethben látogatást tettünk a Születés Bazilikájába, majd folytattuk utunkat Galileába.
Tiberiásban, a Golan Hotelben volt a szállásunk.
4. nap: Galilea ténykedésének legfontosabb színhelyei:
A hegyekben, dombokban, patakokban és erdőkben bővelkedő tájat a korai ókortól kedve mesés, gazdag vidékként említik. Nevét (héber galil=hullámos, kör alakú) is a táj természeti sajátosságairól kapta.
A tó nyugati partján kezdtük meg körutunkat, melynek állomásai a következők: Boldogmondások hegye (Hegyi Beszéd Temploma), a Heptapegon (hétforrás vidéke),a Primatus sziklája,és Capernaum romvárosa, Péter halászvárosa. A Genezáreti - tó egyik legnemesebb halfajtáját, a szentpéterhalat egy tóparti kibuc vendéglőjében kóstolhattuk meg.
5.nap: Golan fennsík - Tiberiás
Rövid látogatást tettünk a Golan fennsíkon, majd egy látványos útvonalon a Jordan tó egyik kifolyásánál a Yardenit - keresztelőhelyére érkeztünk. Viták folynak arról, hogy itt, vagy pedig egy délebbre fekvő helyen történt Jézus megkeresztelése. Utunk vissza a Tiberiásba vezetett, ahol séta közben megismerkedtünk a várossal.



6. nap: Jordán - völgye - Holt tenger - Qumran - Massada - Eilat.
A Szent föld egyik legvonzóbb és leglátványosabb környéke a Jordan folyó völgye, amelyhez oly sok bibliai esemény kötődik.
A Jordán folyó völgyén átutazva megálltunk Qumránban, a Holt - tengeri tekercsek lelőhelyén. Innen folytattuk utunkat az Ein Gedi oázisba, amely forrásairól és vízeséseiről híres. A Holt tenger mellett mentünk tovább, megtekintettük a környék híres
botanikus kertjét és a Dávid forrást,majd Ein Bokek fürdőhelyéhez érve megfürödtünk a Holt-tengerben.
Ezután Massadát tekintettük meg, Nagy Heródes menedékvárosát, Izrael nemzeti büszkeségét. Utunk Eilátba vezetett,ahol a Hotel Vistában szálltunk meg. A város varázslatos éjszakai élete mind annyiunkat elbűvölt.
                                                                                                                                                                                                                                                              
7. nap:  Szabadprogram:  Eilát-ban.
Eilát Izrael legdélibb városa, az ország déli kijárata a Vörös-tenger felé. Eilat elsősorban fürdőváros. Az öböl állatvilága nagyon színes, a tenger alatti óceánimban 32 hatalmas akváriumban látható a Vörös tenger egzotikus élővilága.
8. nap: Fakultatív program:
Petra romváros Jordániában, a Holt tengertől délre mintegy 100 km- re, sziklafalaktól bezárt völgyben. Valaha gazdag kereskedőváros, Arábia ás Szíria közötti karavánutak fontos csomópontja. Sziklába vájt templomok, faragott oszlopokkal, fülkékkel, szobrokkal díszített homlokzattal. Temetkezési templom kétemeletes homlokzattal, a felső részén hengeres kupolával, melyben valószínűleg szobor állt. A Petrához vezető utat eredeti stílusban készült álló áldozati oltárok szegélyezik (3. kép)
Este búcsúvacsora.
9. nap: Hazautazás a Negev - sivatagon keresztül a Tel - Aviv Ben Gurion repülőtérről vissza Magyarországra késő este.

Szigeti Györgyné
MHZSE elnök

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK:
2011

Szentpétervári körutazás

A MHZSE 2011-es évzáró kirándulása

Izraeli körutazás

Korn Andorné 100 éves

Debreceni virágkarnevál


ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK:
2010

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK:
2009

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK:
2008

A Magyar Hallássérült Zsidó Egyesület nyári kulturális programja


        Események       Az egyesületről       Történelem       Elérhetőségek       Naptár       Linkek       Sajtómegjelenések
DEBRECENI VIRÁGKARNEVÁL
(2011. aug. 19-21.)

2011. aug. 19-21-ig 3 napos debreceni kiránduláson vettünk részt 20 fővel.
19-én pénteken délelőtti órákban érkeztünk Debrecenbe, a bőröndöket a szállásunkon hagytuk megőrzésre, ugyanis csak délben foglalhatunk a szobánkat.
Volán busszal utaztunk le Hortobágyra, a Hídi-vásárra. Közben elmentünk a Szafari parkba, ahol hatalmas Nemzeti Park tárul elénk. Régebben csak pusztaság volt semmi más.  Hortobágy (puszta) földrajzi név alatt ma hazánknak azt a nagyalföldi részét tekintjük, amely a Hajdúsági löszhát és a Tisza között terül el. A Hortobágy név tehát egyszerre jelent folyót és tájat, 1966 óta pedig 2040 lakossal megalakult községet.
A tógazdaságok évente 4-500 embert foglalkoztattak a környék településeiről. A halastavak jelentős mennyiségű nádat is teremnek. A nádszövet, az építőipar fontos nyersanyaga nádfeldolgozó üzemek létesítéséhez vezetett, ahol a nádazók száma százakra tehető.
Az 1880-as évektől fásítással is próbálkoztak a Hortobágyon. A 3-5 holdas erdőket csak a jószág védelmére telepítették. Főként az utak, a folyók mentén voltak sikeresebbek a telepítések. A telepítéssel a Debreceni Kertészeti Egylet foglalkozott. Az erdőket a város 1926-ban az állami erdőhivatal kezelésébe adta.
A pásztorok díszes tárgyai nagyobb részt bőrből készültek. Az ehhez szükséges legfontosabb alapanyagot, a "hasit", az esett szarvasmarha bőréből, a hasaaljából metszették ki. Ebből készült a karikáshoz szükséges szíj és "varró". Díszítőanyagként mindent felhasznált: rézdrótot, kimustrált katonagombot, üvegdarabot, törött fésű darabját, utóbb kaucsukot.
A hídi vásárok virágkora a XIX. század vége, a XX. század eleje. Országos állatvásár, mely a kereskedelmi miniszter 1931-ben kelt rendelete szerint évente kétszer tartható. A vásár virágkorában az állatvásár mellett már kirakodó vásár is volt. Főleg debreceni mesterek, kalaposok, szűrszabók, csizmadiák, miskolci kádárok, kerékgyártók, debreceni, füredi és mezőcsáti fazekasok, pipások, tiszafüredi nyergesek, szarvasi szőrtarisznyások, felvidéki csengő- és kolompkészítők, mézeskalácsosok és lacipecsenyések kínálták híres áruikat. De árultak itt debreceni ekhós szekeret is. Az eladó szekér rúdját felállították és szalmacsóvát kötöttek rá.
Történelmi méneseink közül Debrecen város hortobágyi ménese a legnagyobb múltú, hiszen működéséről az első írásos nyom 1671- ből való.
A ma nagyhírű Hortobágyi Lovasnapok kezdetben (1965) csak a Hortobágy környéki pásztorok, fogatok, sportolók részvételével zajló esemény volt, mely népi gyökereit folyamatosan megtartva évtizedek alatt az ország egyik jelentős turisztikai rendezvényévé vált. Helyszíne a kultúrtáj kategóriában Világörökség címet elnyert Hortobágyi Nemzeti Park Mátai Ménesudvara, amelyet övező települések a múltban jelentős legelő állatállománnyal, népes pásztorrenddel bírtak.
Másnap reggel 9 órától elkezdődött a virágkarnevál, amely különböző kompozícióban csupa virággal beborítva és gyönyörűen elkészített. Összesen 13 kocsiból álló különböző kompozícióban vonultak végig a főútvonalon, egészen a Nagyerdei Stadionba. Köztük mazsorettek, néptáncosok, zászlóforgatók, mutatványok is mutatták be.

 
Első helyezést érte el a zsúri és a közönség szavazatával.
Ezután este 9 óra körül pompás tűzijáték következett. Felülmúlhatatlan kompozícióban láthattunk egész közelről a tűzijátékot.

Az utolsó napon zsinagóga megtekintése volt.
Az Ordotox Zsinagóga még 1897-ben avatták fel. 1944-ben bombatámadás érte, 1949-ben újították fel, igenám közben kigyulladt és kiégett, az akkori vezetőség lebontatta. A László testvérek tervei alapján újra felépítették, a telkén iskolát és hitközségi épületet.
A másik zsinagóga közeli utcában, a Pásti u-ban, 1913-ban az egykori ordotox községi épület áll.
A II. világháborúban 13 084 zsidó embert deportáltak, ebből 7411 volt debreceni. A túlélők többsége Amerikába, Izraelbe telepedett le. A visszatérők viszont újjáépítették a hitközségeket.
A zsinagóga melletti épületben található zsidó fürdő, másnéven MIKVE (rituális fürdő). Ennek a története igen érdekes: a kóser háztartásokban az edényeket első használat előtt megmerítik a Mikvében, azaz a zsidó rituális fürdőben. Persze nem csak az edények "mennek" a mikvébe, hanem a zsidóasszonyok is. Ha egy új közösség telepedik le valahol, először mindig mikvét építenek. Ez a hely annyira fontos, hogyha egy városban valamilyen oknál fogva el kell adni a zsinagógát vagy a mikvét, akkor a zsinagógát szabad csak eladni.
Vallásos házaspároknál a férj és a feleség különleges havi ritmusban éli az életét. A menstruáció alatt, és utána azon a hét napon, amíg az asszony nem merítkezett meg a mikvében, tilos a házasélet.


Az utolsó napot állatkerti sétát tettünk.
Gazdag élménnyel és a legnagyobb meleg időjárás (30-35 fok) mellett kitűnő hangulatban és fáradtan tértünk haza.

A Magyar Hallássérült Zsidó Egyesület nyári kulturális programja
2008. július27-28-29.
Létszám 30fő

Évek óta hagyománya az egyesületünknek, hogy az idényzáró utolsó programunk egy néhány napos közösségépítő kirándulás. Igyekszünk a szervezést úgy intézni, hogy az ország olyan területére látogassunk el, ahol a zsidó vallás, kultúra egy darabját is megtekinthetjük. Mivel a miskolci zsinagógát még nem volt alkalmunk megnézni, ezért az idei kirándulás első programjaként,- útban Egerszalók felé, - a körzet elnökével, Freund Jenővel előre leegyeztetve, ide látogattunk.
Sajnos egyikünk sem láthatta előre, hogy a mi színes, vidám kiránduló csapatunk alkalmatlanná válik egy hirtelen haláleset és a temetést sürgető szombat miatt. Utólag is köszönjük a nagylelkű körzeti elnöknek, hogy minden kellemetlenség ellenére beengedett minket a zsinagógába és a körbe kalauzoló kedves egyházközségi tag a felmerülő kérdésekre is válaszokat adott.
A gyors zsinagógai látogatásunk után maradt idő egy új program beiktatására, a miskolci avasi kilátóra mentünk fel.
Ez után siettünk vissza a buszhoz, hogy időben érjünk Szilvásváradra.
Szilvásváradon a Lovas múzeumot és a Börtönmúzeumot tekintettük meg, és kisvonaton mentünk el a Szalajka-völgybe. A csodálatos táj, a Fátyolvízesés látványa többünkben is a kirándulás megismétlésének gondolatát vetette fel.
A falu központjában várakozó buszunk tovább vitt minket az Egerszalókon lévő szálláshelyünkre, a Kék Lagúna panzióba. A Piroska étterem várt minket vacsorával. A fárasztó utazás után mindenki nyugovóra tért.
Másnap Egerbe indultunk. Elsőként a Bazilikát tekintettük meg a helyi idegenvezető, Életházy Gizella kiváló kalauzolása mellett.
Következő programként a Bazilika mellett lévő érseki pincerendszer megtekintése lett volna a célunk, de a nagy hőmérséklet különbség (kint kánikula, bent 16C fok) miatt a tagok idős korára és egészségük törékenységére való tekintettel inkább a többi programot részesítettük előnyben.
A Minaret volt a következő állomásunk, ahonnan a város panorámájában gyönyörködhettünk. A Kopcsik Harangöntő és Marcipánmúzeumba mentünk ezután, ahol a csodálatos kézügyességű cukrászmesterek alkotásait tekinthettük meg és fel is frissíthettük magunkat a Múzeum belső udvarán található kis parkban.
A csapatunk ezután több részre vált, legtöbben a Várba mentek, kisebb csoportok pedig városnézésre indultak. A Bazilikánál várt minket a busz, együtt indultunk vissza az egerszalóki szálláshelyünkre.
Utolsó nap a helyi fürdőnevezetesség volt a fő programunk, az egerszalóki gyógyfürdő.
Strandolás végeztével Egerbe vitt az utunk, ahol az István pincészet és Bormúzeum várta az egyesületet. A kiválóan elkészített ebéd elfogyasztása után a tulajdonos, Bányai Róbert sok szeretettel és kedvességgel vezette körbe a tagokat a múzeumban, ahol a pincészet borritkaságait mutatta meg és a borkészítésről tartott egy kis előadást.
A jó hangulatú pincelátogatás után már csak a hazaút maradt hátra, este 9 óra körül ért velünk a busz Budapestre.

Magony Tünde
MHZSE titkár

Túra terveztés: Szigeti Györnyné
MHZSE elnök

A MHZSE 2011-ES NYÁRI ÉVZÁRÓ KIRÁNDULÁSA
2011.07.1. - 07.03.2011

A MHZSE 2011-ES NYÁRI ÉVZÁRÓ KIRÁNDULÁSA 2011.07.1. - 07.03.2011. július 1.-én indult a vonatunk Budapestről Gyomára. Közvetlenül a megérkezésünk után a Kner nyomda múzeumi részlegéhez siettünk. A tagok közül többen is nyomdászként dolgoztak régebben, és lelkesen kezdték el bemutatni a gépeket és a nyomtatás műveletének a menetét. Végül a múzeum dolgozója adta elő a nyomda alapításának történetét és mutatta be a Kner család életművét. Homola Ilona jeltolmács segítségével követhették a tagok az érdekfeszítő előadást.A múzeumi látogatás után a közeli képtárban helyi festők műveit láthattuk.A képtár után egy kis cukrászdában frissítettük fel magunkat. Később elsétáltunk a holokauszt áldozatainak állított emléktáblához.Ezután szabad program következett. A panziónk a fürdővel egy épületben van, ezért a tagok nagy része a fürdő szolgáltatásait élvezte, a többiek a városban néztek körül.Másnap kora délelőtt helyközi járattal Szarvasra indultunk, többek között az ifjúsági tábort szerettük volna megtekinteni. A tábor egyik vezetője már várta az egyesületet és segítőkészen körbevezetett minket. Elmesélte az alapítás történetét, bemutatta a tábor céljait, menetét, az épületeket, válaszolt a felvetődött kérdésekre. Henger Krisztina jeltolmács segítette a kommunikációt.A tagokban felmerült, hogy a későbbiekben az egyesület is igénybe vehesse a tábor szolgáltatásait.A tábor megtekintése után sétahajózásra indultunk a Kőrösön. A hajó tulajdonosa szórakoztatóan mutatta be a folyóról látható szarvasi nevezetességeket.A sétahajózás után egy helyi cukrászdában múlattuk az időt a buszindulásig. Visszaérkezve a panzióban vacsora, majd szabad program következett.Utolsó napon, miután összecsomagoltunk, a csoport azon tagjai, akik nem utaztak hamarabb haza, a fürdőben telepedtek le. Szerencsénkre az időjárás is kedvezett nekünk, és az utolsó szabadtéri programunkat nem mosta el az eső.Hamarabb indultunk el a vasútállomásra, hogy az állomás közelében fekvő zsidó temetőt és az itt felállított holokauszt emlékművet meg tudjuk látogatni. Örömmel láttuk, hogy a temető rendezett és szépen karban van tartva.Fényképezés és videó felvételek készítése után siettünk a vonatunkhoz.2011.08.05.

Szigeti Györgyné
csoport vezető